Nap – halott Nap

Jankovics Marcell A Nap könyve című könyvének (háromszögletű Nap címnél is szereplő) adata szerint az ókori Egyiptomban négy Napot azaz Napminőséget^[1] különböztettek meg: a kelő/reggeli (neve a galacsinhajtó bogár, a Hórusz és scarabeus címnél is említett Kheper), delelő (Ré-Harahti) és az öregember lenyugvó (Atum) Nap alkotta a nappali triászt, mely kiegészült az éjszakai (halott) napisten (Ozirisz) személyével. Magyar analógiája is létezik mindennek.

Beszámol ugyanis Bosnyák Sándor arról, hogy a szegedi házhomlokzatok, tetők mintázatában "a szegedi parasztok a napfelkeltét, a delelést, a napnyugtát, alul a zárt rekeszekben az éjszakát látják."

Elterjedt hiedelem szerint a Göncölszekér szállítja a túlvilágra a halott napisten tetemét.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...

...című könyvében medve címnél halottvivő járművet halottaskocsit említ (bier címnél is szerepelt):

Egyiptomtól Észak-Európáig ismert ősi elképzelés szerint a holtak lelkei a Göncölszekérben várják visszatérésük idejét. A Nagy Medve "gyomra és hátsó fertálya" ez! A szekércsillagzat neve számos népnél halottaskocsi értelmű, és erről a magyar néphagyomány is tud.
A medveistenséget nemcsak a görög-római műveltség azonosította a Nagy Medve csillagképpel. Finnugor rokonaink hitvilágában több jelkép szál fut össze: a hantik a csillagzatot – többek között – a halott medveistent hordozó halottas szánnak képzelték. Artemisz medveistennő csillagképpé válásának regéjére gondolva pedig érdemes eszünkbe idézni, hogy a szomszédos Kis Medvét eleink Nagyasszony társzekerének, Nagyboldogasszony csillagának is nevezték.

• Bárka címnél hasonlóról volt szó: a halott/éjjeli Nap járműve (a Hold, Jankovics Marcell szerint).

Jankovics Marcell alábbi, legutóbb Sarkcsillagnál és Arthur (valamint bier) címnél is szereplő passzusa egyértelműsíti – miután az éjjeli/halott/fekete Nap a Sarkcsillaggal azonosul, és Arthur is kötődik a Göncölszekérhez (és a Szaturnuszhoz is) –, hogy ez a képzet egyetemes:

A kínai császárt nemcsak a Nappal, hanem az ég közepével, a Sarkcsillaggal is azonosították, ezért alattvalóinak, miközben ő délnek néző trónusán ült, észak felé fordulva kellett leborulniuk előtte. Nap- és sarkcsillagmás lett volna egyszerre? Úgy tűnik, igen.
Egy elterjedt hiedelem szerint a Nap éjjel, amikor nem látjuk, az "ég közepén", a Sarkcsillag mögött tartózkodik. Teszkatlipoka volt az aztékok első napistene (Várkonyi Nándornál istennője?!), de ő volt a Göncöl (és a Sarkcsillag?) megszemélyesítője is, az éjszakai Nap.
Az első azték napisten, Teszkatlipoka neve azt jelenti "Füstölgő tükör". A név az obszidiánra, a tükörnek is használható természetes fekete üvegre és az éjszakai égre utal (obszidiánból pattintották az áldozati kőkést is, amit szintén ő személyesített meg). Az isten bőrszíne fekete volt, hiszen az éj urának tekintették, birodalmának a központja, az "ég köldöke" a circumpoláris csillagok északi övezetében található, az ég legsötétebb részén, ott, ahol nem jár a Nap, örök sötétség uralkodik. Az égnek ez a része valóban felfogható a délen ragyogó nap sötét tükörképének. Az isten csillagos alakját mintha a Sarkcsillaggal (a Szaturnusz csillaglelkével) és a Nagy Göncöllel azonosították volna.
És Jahvét, akinek számtalan napisteni tulajdonsága van, a próféták és más bibliai szerzők észak felől rettegik: "Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség." (Jób 37, 21. L. még Jer 1,13.)

De még idevehető:

Jankovics Marcell A Nap könyve című könyvében Arthurt az óind/óperzsa halott napistennel, Yamával egy napon-lapon említi:

Úgy vélték, ahogy megújul a Nap, úgy fiatalodik meg a fáraó, s élénkül meg az élet az országban. Amikor meghalt, "nyugatra költözött", mint Jáma vagy Arthur, a britek legendás uralkodója. A Nílus nyugati partján, az élettelen sivatagban temették el, arrafelé, amerre lement a Nap.

Márpedig Avalon szigete is hasonló az óegyiptomiak Amentijéhez, és Arthurral kapcsolatban – különösen bier, bárka és más címnél írottak alapján – valóban stimmel a (halott) Napisten szimbolika, különösen a 12 lovagos kerekasztallal (12 jegy az Állatövvel). Ami a Szaturnusz-Nap azonosításokat, kapcsolatokat illeti, lásd Nap és Szaturnusz.

Észak illetve észak és dél címnél szerepelt egy gond eredetű deoguhr^[2] (Dög-Úr) szó, mely nyilvánvalóan a halott Nap helyére, a Sarkcsillagra utal, mely valóban az északi irányt jelöli ki.
Igen ám, de a Dög-Úr lehet a gödör ellentételezéseként Szíriuszra illetve a Szíriuszhoz közel kerülésére utaló elnevezés is, hiszen a dzsed és Széth címnél írottak alapján is tudjuk, hogy a Sarkcsillag tulajdonképpen a Szíriusz kivetítése (az egész egy rendszer). Ergo ha a Szíriusz a Nap mögötti Nap (lásd még anta, Széth, KUN címnél írottakat arról, hogy a Napnevek Szíriuszra utaló nevek is lehetnek, ha másért nem, mert a Nap és a Szíriusz is csillag = Nap), amely rejtve van (ezért is tudták a papok jelentőségét is elfeledtetni), éppúgy, ahogy a halott Nap is rejtve van (hová is tűnik, Egyiptomban úgy mondták, duat-ba, az alvilágba), és ha Sarkcsillag Szíriusz "másodmaga," akkor a Sarkcsillagra, északra tett halott Nap képzete akár precessziós, Szíriusszal kapcsolatba hozható nézet is lehetne, de ennél többet most nem tudok róla mondani.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvének alábbi passzusa gnomon (valamint sphere, hegy és létra) címnél is szerepelt (és több is):

A "két horizont" hegykaréjait helyettesítő mesterséges hegyek sem csupán mérőműszerek, hanem királysírok, nap- és sírtemplomok is, miközben a természetes hegyet továbbra is szent helyként tisztelik (a babiloni fogság előtti években, a Kr. e. 7. század végén a zsidók, mint ősapáik ezer évvel azelőtt, a papság és a próféták tilalma ellenére, még rendszeresen áldoznak egykori szent hegyeiken, hiába van templomuk Jeruzsálemben). A hegy szintén égi jellé válik, "világheggyé", amelynek a kutatók többféle jelentést tulajdonítanak, akárcsak a "világfának". Vagy a "fényheggyel" azonosított égi jelenségnek, az állatövi fénynek feleltetik meg, mely napkelte előtt és napnyugta után látható az égen; vagy égbe vezető lépcsőzetes útnak tekintik, mint a fa és oszlop ágas, lajtorjás formáit (l. az egyiptomi, mezopotámiai, délkelet-ázsiai és közép-amerikai lépcsős piramisokat); vagy a földtengely billegése által leírt képzeletbeli kúp jelképének. A háromféle értelmezés végső soron egybevág. A fényhegy a Nap útja mentén látható, a túlvilágra vezető hegyi út pedig, akár a Tejúttal, akár a földtengellyel hozzuk összefüggésbe, szintén "napút" az archaikus képzetekben: az égi testétől elvált naplélek, a halott napisten útja. Csak egy példa a Tejúton járó Napról: az afrikai pigmeusok szerint amikor a Nap fénye meggyengül, Khmvum, a teremtő napisten útra kel a Tejúton, és égiteste számára egy kosárra valót összegyűjt a csillagok fényéből.
A jelképes lajtorja fokainak száma megegyezik a planéták illetve a planéta-szférák számával – a késő antik csillaghit felfogása szerint a túlvilági lélekútnak a bolygó(szférá)k az állomásai –, másfelől azonban a fokok egy mérce fokai is! Nocikáme, a vícsol indiánok napgyermek-istene minden nap egy létrán mászik föl az égbe. Létrájának fokai a nappali órákat jelzik. A gnómon-oszlop végül a Napnak szentelt hegytemplomok kultikus tárgyává válik, mint a sivalingam.

Fekete napistenek címnél már szerepelt az alábbi sorokból (nem minden):
Már Krishnánál (fekete cseresznye?) és Rá-nál (lásd kara) is szóba került fekete értelmük. A kimmerek főistene Crom/Krum/stb. neve alapján szintén fekete jelentésű lehet, hiszen Péterfai János adata szerint is korom szavunkkal mutat egyezést. (Lásd még cromlech.)

Magyar Adorján írja:

Az egyiptomiaknál Tum (vagy névelővel Atum) néven nevezett istenség bár Napisten volt, de a lemenő és éjjeli útján lévő Napot személyesítette meg.

A többi fekete Napisten is Atumhoz hasonlóan a lemenő (illetve a nyári napfordulótól kezdődően csökkenő fényerejű) Nap elnevezése lehet.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében (is) – az óind Yamához hasonlóan – Oziriszt teszi meg halott Napistennek Egyiptomban és fiát, Hóruszt az élőnek:

Példaszerű eset Oziriszé, aki Alsó-Egyiptom ura, gabona- és szőlőisten volt, de a Nílusé is, mivel újjászületése jelképezte a Nílus áradását, halála pedig a folyó leapadását. Mint a halottak fejedelme az égi egyenlítő alatti déli égbolton (duat: alvilág) is ő uralkodott, aki az Orion csillagképben testesült meg, s ő volt az éjszakai (téli) halott Nap (és a Hold!) egyik megszemélyesítője Egyiptomban.
Orion a téli napfordulókor, karácsonykor tényleg a "fölkelő Napot hozza" tejútágain. Az Orion csillagkép, melyet a Tejút köt össze valóságosan a túlnan születő Nappal, a napvallásokban jelképesen is a Naphoz kapcsolódik. Vagy úgy mint "holt" azaz állócsillagzattá vált Ősnap, Nap atya, a halott Nap csillaglelke (ilyen volt Ozirisz), vagy – együttállásban a Nappal – mint napisteni attribútumokkal felruházott csillaghérosz (maga Orion, a bibliai Mózes és Sámson) és -isten (Mithras), vagy annak hordozója (Anubisz, Szent Kristóf).

Az élő Hórusz (Nap) a "halott" Ozirisz (Orion, deus otiosus) helyett tevékenykedik (mint a deszana és más törzsi napvallásban). Az atya és a fiú egylényegűsége a fáraók "istenségében" is kifejeződik. A fáraó, amíg élt, Hóruszt testesítette meg; amikor elhunyt, Ozirisszá vált. Ez a felfogás – mint Hellaszban – kiterjedt az istenek összes generációjára.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében írja szintén:

Volt a görögöknek egy "napistenük", aki eleve a halott Napot személyesítette meg. Dionüszosz ő, akinek a nevét lehet "újjáéledő Zeusz"-nak fordítani, utalásul a téli napfordulókor újjászülető halott Napra, vagy "éjjeli Zeusz"-nak, ami a meghaló Dionüszosz természetét jobban kifejezi, hiszen a görögök a bőség isteneként Plutosznak nevezték úgy, ahogy a rómaiak az alvilág urát, Plútót.
Másutt Nietzschét idézi, aki szerint "Dionüszosz-Bacchus, az "éjjeli Nap", úgy viszonylik Apollónhoz, mint a Naphoz a Hold."

Persze nemcsak Nietzsche tartotta a Holdat éjjeli Napnak; a képzet egyetemes. Az meg más kérdés, hogy Apollónt hyperboreai napistennek tartották. De nyilván nem funkciója szerint, hanem (szkíta) eredete szerint.

A görög mitológiánál maradva (az élő Nap) Héraklésszel szemben álltak olyan halott Napistennek beillő alakok, mint Augeiász vagy Eurüsztheusz. Ahogy Graves mondaná, az emelkedő és a hanyatló Nap istenei álltak szemben egymással; erről szóltunk Ozirisz és Széth, valamint missera címnél is.

Robert Graves The White Goddess...

...című könyvében írja:

The sacred king, then, is a Sun-king and returns at death to the Universal Mother, the White Moon Goddess, who imprisons him in the extreme north. Why the north? Because that is the quarter from which the Sun never shines, from which the wind brings snow; only dead suns are to be found in the cold polar north. The Sun-god is born at mid-winter when the Sun is weakest and has attained his most southerly station; therefore his representative, the Sun-king, is killed at the summer solstice when the Sun attains his most northerly station^[3].
—
A szent király tehát Napkirály, és halálakor visszatér az Egyetemes Anyához, a Fehér Hold Istennőhöz, aki a legészakibb északon tartja fogva. Miért északon? Mert az az a negyed, ahonnan a Nap soha nem süt, ahonnan a szél havat hoz; a hideg sarki északon csak halott napok találhatók. A Napisten a tél közepén születik, amikor a Nap a leggyengébb, és elérte legdélebbi állását; ezért képviselőjét, a Napkirályt a nyári napforduló idején ölik meg, amikor a Nap eléri legészakibb állását^[3:1].

Az etruszk Cautha, akit Jankovics Marcell a lenyugvó Nap etruszk – hüllőbőrű – istenének nevez meg, nevének etimológiája igen érdekes.

Tegnap szavunkban is a halott/dög(lött) Nap kifejezés látszik megbújni.
A különböző mitológiákból ismert névpárokat lassan egy fény és anyag vagy fény és sötétség címnél szereplő újabb táblázatba lehetne szedni aszerint, hogy a négy (illetve egyszerűsítve: kettő – nappali és éjjeli Nap) napminőség az egyes kultúrákban milyen-milyen nevű. Ozirisz és Széth, missera, valamint Hunor és Magor címnél szereplő iker-minőségekből lehet kiindulni.
Legutóbb Mithra címnél is arról volt szó, hogy Mithra Ozirisznek felel meg.

Robert Brown Jr. Primitive Constellations of the Greeks, Phoenicians and Babylonians című könyvének (első kötetének) 267. oldalán szól a témáról, de olyan jól nem fejti ki, mint Jankovics Marcell tette nyilván újabb, pontosított forrásai alapján. Ami RB könyvéből ide tehető, hogy a sumér-akkád Mar-Gidda a Göncölszekér elnevezése ugyan, de a MAR kimondottan a hálálra látszik utalni inkább. (Aganna címnél lásd még akkád Göncölszekér elnevezést.)

Egy eleddig nem említett fontos(?) analógia a Sarkcsillag és a Nap között (saját idea):
A Sarkcsillag az az éjszakai Nap, mely körül ugyanúgy kőröznek a csillagok, ahogy a Nap körül a bolygók.

A Nap – halott Nap és ellen-Nap cím/alcímeket eleddig nem kapcsoltam össze. Ugye a Sarkcsillag címnél is volt Sarkcsillag és Szíriusz azaz miben áll Sarkcsillag – Szíriusz kapcsolata alcím. Az a közös kapocs.
A halott Nap kapcsán érdekes még a kelet és észak címnél szereplő passzus.

Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 164-165. oldalán szól égtájakról és mitikus kapcsolatukról. Nála is nyilván az elnyugvás helye nyugat, a többit lásd a csatolt képen. Egyiptomi példát is hoz, melyről Jankovics Marcell ezt írja Ahol a madár se jár című könyvében:

Egyiptomi példa nyomán nagyon valószínű, hogy a régiek úgy hitték, a télen halott (a magas északon hosszabb időre a horizont alatt rekedt) Nap északon, az istennő méhében (a köldöke mögött) várja keleti újjászületését.

Másutt viszont (azt hiszem, szintén JM-é), Falvay Károly adatával is kapcsolatot mutatóan:

Az örök körforgás mítoszaiban és meséiben a halál nemzés, fogantatás értelmű, a halotti állapot magzati lét. Ezért lett a kelő, megszületendő Nap mindenkori helye észak, mert abszolút kelet nem létezik.

Amit Jankovics nem mond ki, hogy a halott Nap északi téridőbeli helye rámutat a Napisten atyjának a Teremtő Isten (aki Égistenként az antikvitásban androgün vagy nőiségi Istennő) csillagkép-lakhelyére: Szíriusz-Orion övezetére és a szintén északi Nagy Medvére és a mindenkori Sarkcsillagra gondolunk. Lásd a témáról Anu, Typhon, Szíriusz és a medvék, Arthur, és más címnél írottakat. Ezért találjuk az istennel azonosított szarvast az égen Orionban és a Medvék irányában is.
Amikor Arthur címnél az áldoz fogalma és szava szóba került, akkor is a halott Napisten = Égisten (téridőbeli helye) kapcsolata ötlött fel és Jankovics Marcell több helyen szereplő passzusa, melyben a halott áldozat szerepét kell kiemelten keresni:

A szólás, hogy "letörte a szarvát", az ősi bikaáldozatra utal (Héraklész Akhelóiosz fölötti győzelme e szólás mítoszi forrása), s ugyancsak halál-jelentése lehetett eredetileg az e szólással látszólag éppen ellentétes értelmű felszarvazásnak". A túlvilágra költöző uralkodót, hőst, áldozatot ékesítették föl a csak "istent" megillető szarvakkal. Így illett a már túlnan lévők sorába. (Zolnay 1983: 272 skk.) Újabb kori értelmét a kifejezés annak köszönheti, hogy az elhunyt asszonyait utóda örökölte meg – nem egyszer épp az a személy, aki életét is kioltotta. Az alvilág fejedelmét, az ördögöt (krampuszt) és a boszorkányt szarvas lénynek képzelték, ezért voltak "szarvas" [szarv-as] állatok a kísérőik (bakkecske, fülesbagoly). A sorba illik maga a szarvas is (gör. keraosz "szarvas").

Ezt az égtájirányokkal kapcsolatos káoszt helyre kellene tenni. Falvay Károlynál a mag(zati lét) helye dél, viszont Jankovics Marcellnél ott a magzat, ahol a foganás, ahol a halál. Ennek magyarázata, hogy a téli napfordulónál van a legkevesebb fény, ezzel szemben a fenti észak éjszak(a) területe.
Egyébként másutt is szó volt arról, hogy csillagászati értelemben hogy lehet az, hogy Orion nemzi a Tejútanyát és rá hat hónapra (a másik szájban/Nyilas-Nyílásban) születik meg a Napgyermek, a téli napfordulókor, továbbá a szűz és Szíriusz fogalmak összehozásását is meg kell oldani.
Az tény, hogy kutyanemzés, Nimrud és sok más címnél írottak alapján, hogyha a déli égtáj a télre vonatkozik, amikor a Napgyermek is születik, akkor a foganás nem történhet ugyanott.
Az égtáj-irányokkal itt még az is a bajom, hogy a 2D kontra 3D felfogás nincs tisztázva (dzsed címnél álló felállításra gondolok). Észak ugye a Sarkcsillag helye is, mely Szíriusz és a Sarkcsillag címnél írottak szerint is összefügg. Ez mutatna rá arra, hogy Észak = Szíriusz, ahol a foganás valóban történik is. Viszont mivel egyrészt abszolút kelet nem létezik, másrészt mivel az Falvay által megadott kelet, mint születés csak a napi időciklusban értelmezhető, itt egy újabb keveredés van, hisz a 3 időciklus közül a két nagyobbik az, ami inkább hasonlít egymáshoz és a hármat nem lehet egy kalap alá venni.

A Nap halála

Grandpierre Atilla Karácsony eredete és jelentősége...

...című letöltésre elérhetővé tett cikkében írottakkal vezessük be:

Lehet-e a Nap legyengült, erejét vesztett állapotban?
Erre a kérdésünkre ismét csak igenlő választ kapunk. A Nap ugyanis legalább három jelenségében tekinthető "legyengült"-nek, "erejét vesztett"-nek. Az egyik ilyen jelenség a Napfogyatkozás. A másik a Nap téli erejét vesztése, amely a téli napfordulókor tetőzik. A harmadik a napnyugta.
Vegyük először szemügyre, mi történik napfogyatkozáskor. A Nap korongjának egyre nagyobb része sötétül el, s teljes napfogyatkozáskor egyszercsak varázslatos, rendkívüli jelenség tűnik fel: felragyog a Nap addig láthatatlan koronája (lásd Tóth László: Napfogyatkozás és népművészet című cikkét, Természet Világa, 1999/8, 366-367. oldal; Tóth László és Végvári József, Napfogyatkozás és népművészet, 2001, és az előző, Aranyalma és sárkány a Világfán című fejezetünket). A szárnyas kígyó a sárkány, a magyar népmesék, a kelta és a kínai azonosságtudat központi szereplője. Csillagászati tény ugyanis, hogy a Nap öntevékeny égitest, felszínéről hol itt, hol ott kitörések forró anyagot dobnak ki, amelyek óriási lángoló tűznyelvekként utaznak az űrben. Ez a természettudományos magyarázata a sárkányok jellegzetes tulajdonságának is: ahány fejük van, annyi tüzet hánynak. A szárnyas sárkány sokezer éves ősi jelképe azt is mutatja, hogy az ősi ember tudta, hogy a Nap tűzből áll – bár ezt a tényt az ókori kultúra csúcspontjának tekintett görög kultúrában Anaxagoras csak az i.e. 4. században vetette fel először.

• Folytatást lásd Ló – Fehér ló.

Csillagászati, teridőbeli helyét tekintve mikor hal meg a Nap? Mert ugyebár a mitológikus gondolkodás a halhatatlan Napot halandónak képzelte, a fentiek értelmében. Az ember azt gondolná, hogy akkor hal meg, amikor – három Nap múlva – feltámad, ahogy Jézus is (bár, ő ahogy Jézus és feltámadás címnél láttuk, nem akkor hal meg és támad fel, amikor születik a Biblia szerint).

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében nem a téli napfordulót, hanem – mint mondja, a hagyományt követve – az őszi napegyenlőséget jelöli meg a Kis Évbeni halál időpontjára (ami sine és ecliptic címnél álló szinusz-görbe alapján stimmel is, hiszen a Nap az alvilágban ettől a ponttól kezdve tartózkodik^[4]):

A Mérleg havának kezdőnapja az őszi napéjegyenlőség napja, határ "Innen" és "Túlnan" között^[5], hiszen az ősi hagyomány szerint ekkor halt meg a Nap. Az asztrológia a halál házának a Skorpiót tartja, ami nem ellentmondás a Mérleg korábbi nevének ["Skorpió csápja"] ismeretében, de azért sem, mert abban az időben, amikor a nyári napforduló az Oroszlán csillagképbe esett [lásd erről Zep Tepi bevezetőjét], a Skorpió volt az őszpont csillagképe.

Másutt a Mérlegről írja (de itt már a korábbi Szűz is szóba kerül, melyről lásd Szűz mint vég, valamint Szűz mint kezdet cím/alcímnél írottakat, folytatásként):

A Merkúr bolygó az ég két pontján "teszi igazán a dolgát". Mint az Ikrek csillagkép és jegy planétaura az ég látható kapuinak egyikében, a Tejút és az Állatöv keresztútján lélekvezetői (pszükhopomposzi) feladatának tesz eleget. Mint a Szűz csillagkép és jegy planétaura az év halálba mutató fordulópontján, amely korábban a Szűz és Mérleg csillagképek határára, utóbb a Szűz csillagképbe esett, a holt lelkek és az évvel meghaló istenek tetteinek, magyarán az év eredményeinek mérlegelését végzi (pszükhosztászisz). Hermész-Thotnak mint a kereskedés és a számolás, mérés istenének szintén nélkülözhetetlen eszköze a mérleg.

Másutt is a Skorpió szerepel a halál helyeként:

A Skorpió hava – mint mondottuk – a "halál háza". Naptári, asztrális vonatkozásban viszont a halál sohasem végleges, hiszen emberi tapasztalattal mérve az égi mozgások, és a földi természet változásai örökkön-örökké ismétlődnek.

Jankovics Marcell másutt is írja, hogy a naphéroszokat a Skorpióban éri utol a végzetük (lásd Héraklész gyilkosát, Nesszosz kentaurt:

Augeiász a leáldozó Napot személyesíti meg. Téli napfordulói évkezdéssel számolva az év utolsó hónapja a Nyilas, ami az "öreg" Nap uralmának a végét jelenti, és az új Nap trónra léptét vetíti előre. Ezt fejezi ki, hogy Hérakilész legyőzi Augeiász öreg napbikáját. Szó volt arról, hogy Iránban az újév kezdetét, új uralkodó trónra léptét a (nap)oroszlán (szarvas)bika feletti győzelme jelképezte.

Másutt is:

A "hasadék" legfényesebb csillagának, a Skorpió csillagzat vörös Antaresének Szépasszon volt a magyar neve, mégpedig annak a Szépasszony nevű, felemás hiedelmi alaknak a nyomán, akiről azt tartották eleink, hogy bűbájával a férfiakat "erdős hasadékába" csalja, s azok e kalandba bele is pusztulnak. (Afrikában ma is tartja magát a hiedelem, hogy a skorpió a női nemiszerv "állata". A rovar mérges fullánkja ott a csiklót jelképezi, amit a feketék a férfiakra veszélyesnek hisznek. Ezért "metélik körül" Afrikában milliószámra ma is a nőket, azaz metszik ki a csiklójukat. Vö. azzal, hogy a sumer Ninhurszag "Világhegy-Úrnő" ágyékát skorpió-ijászok őrzik, a Gilgames-eposzban az alvilág bejáratát skorpióemberek vigyázzák. E skorpiók nyilvánvalóan a tejúthasadék állatövi csillagképére, a Skorpióra utalnak. Ez az a "ház" az asztrológiai szimbolikában, amelyben évről évre meghal a Nap.

Akhilleusz címnél RG és Jankovics Marcell adatai sorakoznak a Nap halálával kapcsolatosan (kígyó, skorpió mérge és mérges nyíl a halált okozó ágens).
Vadkan és vaddisznók áldozatai címnél szintén szó volt naphéroszok haláláról.
Ugyanakkor a Nap halálát a nyári napfordulós ünnepen szokták tartani, hiszen onnantól "kezd meghalni." Pünkösd és pünkösdi királyság címnél is írtuk, hogy ezek eredetileg napfordulós ünnepségek örökségei lehettek (a Tejút-kapuk Ikrekben és Nyilasban lévő nyitottsága arra a korra utalnak, amikor a nyári és téli napforduló ezen időpontokkal is estek egybe: a kelta és görög tradíció Jankovics Marcell adatai szerint is ezt bizonyítja).
Ilyenkor a nyári napfordulón ahogy Sír James Frazer, Robert Graves és Jankovics Marcell könyveiből is tudjuk, eljátszották a Nap halálát, de egyes kulturákban meg is ölték a tisztségéről leköszönő Napkirályt (vagy annak egy napra kinevezett helyettesét).
Mindez pedig a szent ligetben a tölgyfánál történt (a tölgy a nyári napforduló fája; lásd még aranyág, darag és missel). Lásd még ide kapcsolódóan az alant írottakat is.

Naphéroszok, Napkirályok (papkirályok) halála

Igen érdekes, hogy a legenda szerint két legnagyobb királyunk, Atilla és Mátyás is (többedik) feleségük keze által (mérgezés útján) halt meg, ráadásul, úgy tűnik, szoláris hősök halálát halva.

Jankovics Marcell A Nap könyve...

...című könyvében írja ugyanis Héraklészről:

Utoljára Déianeirának tett szolgálatot azzal, hogy előbb alvilági kérőjétől, Akhelóiosztól, utóbb, amikor már a felesége volt, elrablójától, Nesszosztól megszabadította. Ez lett a hérosz végzete. Az ő halálát is, mint a legtöbb naphéroszét, a felesége okozta; a női princípium megtestesítője, aki a világosság és a sötétség örökös harcában dinamikus egyensúlyt teremt, és a körforgást fönntartja azzal, hogy szívét és segítő kezét mindig az ifjúnak és erősnek adja; tavasszal Nap fiatalúrnak, ősszel pedig a sötétséget, halált megszemélyesítő fekete legénynek.

Még a mérgezés is stimmelni látszik, ahogy Jankovics Marcell soraiból kiderül (a méreggel átitatott "Nesszosz-ing" lett a hős őszvégi halálának okozója):

Héraklész gyilkosa, Nesszosz kentaur Khárónhoz hasonlóan alvilági révész volt. Ő is az Állatöv és a Tejút egyik kereszteződésében tette a dolgát, mint a Nyilas vagy a Kentaur csillagkép megtestesítője. És alvilági lény volt, hiszen amikor a vérébe mártott ing megölte Héraklészt, már rég halott volt. (Egy jóslat előre megmondta a hősnek, hogy alvilági lény végez majd vele.)
A dolog pedig úgy történt, hogy Nesszosz, amikor Héraklész mérgezett nyilától találtan haldoklott, rávette az asszonyt, gyűjtse össze a vérét, és mártsa bele férjeura ingét, mondván, ha ezt ráadja, nem fog többé más asszonyba beleszeretni. (A kentaur nem is hazudott.) Déianeira elküldte a maga szőtte, vérbe mártott (veres?) díszinget Héraklésznek, aki éppen áldozatra készült a baljós nevű Kenaion-fokon ("Űr", "Elhagyatott hely", "Hiábavalóság helye"). A hérosz az áldozathoz magára öltötte az inget, sa méreg, amely nem szerette a meleget és a világosságot (hogyan is szerethette volna, hisz a hideg éj képviselőjének a vérében volt), az inggel együtt azonnal beleette magát a húsába. Héraklész tudta, hogy ez a vég. Máglyát rakatott és fellépett rá. A tűz és apja égből lecsapó villámai halandó részét azonnal elhamvasztották, halhatatlan fele megifjodva, gyermekként suhant az égbe Athéné négyesfogatán. A körforgást fejezi ki az a mód, ahogy Déianeira akaratán kívül (?) elveszejti férjét hiszen, ha az ókori elbeszélők nem is mondják ki nyíltan, Nesszosz vérébe a mérget Héraklész halált hozó nyila juttatta.
Úgy mesélték, a Skorpió kapuján át hajtott az égbe, vagyis ott (akkor), ahol (amikor) a naphérosznak meg kellett halnia. Fenn az Olümposzon "halálos" ellensége, Héra – a földön Déianeira is őt képviselte – most helyreállítja az általa felborított egyensúlyt. Újraszüli, s ezzel vér szerinti fiává teszi Héraklészt, s hozzáadja feleségül Zeusztól való egyetlen leánygyermekét: Hébét, önmaga ifjonti énjét.

Herkules (valamint crucifixion) címnél áll Robert Graves adata arról, hogy Herkules (Héraklész latin neve) vagy a neki megfelelő helyettes hogyan végeztetik ki a nyári napfordulón (vagy lásd Robert Graves The White Goddess című könyvének 125. oldalán).
Ezen oldalon található (megbízható) információk szerint Buddha egyik lehetséges halál-oka is mérgezés volt. Szó esik disznóhúsról is, mely a másik gyakori elhalálozási okra is felhívja a figyelmet: lásd vaddisznók áldozatai.

Lábjegyzetek